Ma azt ünneplik, hogy 1492. október 12-én fedezték fel az új kontinenst.
Miért nem Kolumbuszról nevezték el Amerikát?
1507. április 25-én Martin Waldemüller egy földrajzi munkájában rosszul azonosította a felfedezőt és Amerigo Vespuccit nevezte meg.
Az első ünnepséget 1792-ben New Yorkban a 300. évfordulókapcsán rendezte meg a Kolumbusz rend. Alkalomra felállították a felfedező szobrát dekorációként pl. Az ünnepről nincs adat, de Kolumbusz személye egyre ismertebb lett. (pl. Ekkor vette fel Kolumbia is ezt a nevet a felfedezőre utalva.)
A képviselőház 1890-ben elfogadta, hogy évente ünnepeljék meg ezt a napot.
Benjamin Harrison elnök nyilatkozatában többek között a következőket mondja: „Én, Benjamin
Harrison, az Amerikai Egyesült Államok elnöke… kijelölöm 1892. október
12-e pénteket, Amerika felfedezésének 400. évfordulóját mint ünnepnapot
az Amerikai Egyesült Államok összes polgárai számára. Azon a napon az
emberek hagyják abba a fárasztó munkát, és ha lehetséges, szenteljék
magukat olyan tevékenységeknek, amelyek a leginkább kifejezik a
felfedező iránti tiszteletet, és értékelik az amerikai élet négy teljes
évszázadának nagy vívmányait. Kolumbuszt saját korában a haladás és a
vívmányok úttörőjeként tartották számon. Korunkban a felvilágosodás
lelkének a legkiemelkedőbb és legüdvözítőbb jellegzetessége az oktatási
rendszer egyetemessé válása, s ezért különösképpen megfelelő, ha az
iskolákat tesszük az ünnepnap bemutatásának középpontjába. Lebegjen a
nemzeti zászló országunk minden iskolája felett, és legyenek az iskolai
rendezvények olyanok, hogy hassanak fiataljainkra az amerikai
állampolgársággal járó hazafias kötelességek. A templomokban és más
gyülekező helyeken fejeződjön ki az isteni gondviselés, az álhatatos
hitű felfedező, az isteni gondosság és iránymutatás iránti hála, mellyel
irányította történelmünket, s gazdagon megáldotta népünket.”
New York városban, a Central Park nyugati sarkán
állították fel Kolumbusz szobrát az olasz állampolgárok adakozásából, 77 láb magas gránitoszlopot hajóorrok domborművei
díszítik, és legtetején áll Kolumbusz szobra. Az oszlop alapzatán egy
szárnyas fiúgyermek áll egy földgömböt vizsgálgatva, mellette két bronz
dombormű mutatja be a felfedező elindulását Spanyolországból, illetve
megérkezését az Újvilágba.
1934-ben Franklin D. Roosevelt elnök sürgette a
napnak az egész nemzetre kiterjedő megünneplését. Nyilatkozatában minden év október 12-ét Kolumbusz napjaként jelölte,
meg: „Felhívom az Amerikai Egyesült Államok népét, hogy ünnepelje meg a
napot megfelelő módon az iskolákban, a templomokban és minden erre méltó
helyen.”
1968-ig kellett azonban várni ahhoz, hogy a szövetségi
kormány is hivatalos állami ünneppé nyilvánítsa. Lyndon B. Johnson elnök
írta alá azt a törvényt, amely általában is rendezte az állami ünnepek
rendjét, s bevezette az ún. háromnapos hétvégét, ami annyit jelent, hogy
a munkaszüneti vagy ünnepnapot a hozzá legközelebb eső hétfői napra
teszik, attól függetlenül, hogy az valójában a hét melyik napjára esik, s
amely szerint október 12., Kolumbusz napja nemzeti ünnep,
megünneplésére október második hétfőjén kerül sor.
1971-ben lépett
életbe e törvény.
A
Kolumbusz-nap megünneplésének számtalan formája van az Amerikai
Egyesült Államokban. A legtöbb helyi igazgatási szervezet maga támogatja
és szervezi a különböző programokat, a nap fényét emelendő, és minden
iskolában tartanak megemlékezéseket. A legnépszerűbb események közé a
felvonulások, hazafias megemlékezések és az ünnepi beszédek tartoznak.
New
York városban a 5th Avenue-n rendezett hatalmas felvonulás immár
hagyománnyá vált. Több mint százezer ember vesz részt rajta, köztük a
Kolumbusz Lovagjai és az amerikai–olasz szervezetek tagjai korhű
jelmezekbe öltözve. A helyi, az állami és a szövetségi politikai vezetők
és más személyiségek vagy együtt menetelnek a felvonulókkal, vagy
hivatalosan üdvözlik őket. Este pedig a város egyik legnagyobb
szállodájában Kolumbusz-napi ünnepi fogadást és vacsorát rendeznek –
számos díszvendég részvételével – a nagy spanyol tiszteletére. Ennek
bevételét egyébként a Kolumbusz-ösztöndíj fenntartására fordítják.
(A szöveg forrása: Stefány Judit: Kolumbusz napja c. cikke)