Egy vers cím nélkül (Varga Dominiktől)

Fehér papírdoboz kékkel színezve
Szürkével, pirossal van szívem kifestve
Avagy szobám, mit számít, nem nézi senki
Ahogy a félhomály lelkem felemészti

Mint említettem nem figyeli ember vagy állat
Nézésbe, gondolatba az elme belefárad
Ma pedig már elég mindaz mit elénk raknak
Nem kell dolgozni soha többé már az agynak

Ebben a világban a személyiség elvész
Lehetsz szabad gondolkodó vagy leszel inkább kertész
Neveled az szolgaság csöppnyi palántáit
A befolyás bokrát, vagy az irányítás fáit.